Himnusz

Daripada Wikipedia, ensiklopedia bebas.
Jump to navigation Jump to search
Himnusz
Himnusz.jpg
Original sheet music for Himnusz.
Maklumat am
Negara Hungary
Juga dikenali sebagaiIsten, áldd meg a Magyart
A magyar nép zivataros századaiból
PenulisFerenc Kölcsey (1823)
PenggubahFerenc Erkel (1844)
Diterima pakai1844 (de facto)
1989 (de jure)
Sampel muzik

sunting
Lihat pendokumenan templat ini

Himnusz [him-nus] ("gita puja") merupakan lagu kebangsaan negara Hungary. Lirik ia daripada sajak dikarang oleh Ferenc Kölcsey pada tahun 1823 dengan judul "A magyar nép zivataros századaiból" ("Dari abad-abad bergolak bangsa Hungary") manakala irama lagunya digubah Ferenc Erkel pada tahun 1844.

Lirik[sunting | sunting sumber]

Seenikata dalam bahasa Hungary

Terjemahan bahasa Melayu

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Ya Tuhanku, rahmatilah negara Hungary
Dengan kemuliaan dan kemurahan-Mu
Hulurkan bantuanMu padanya
Saat ia bertembung dengan musuhnya
[Telah] lama [ia] dirundung malang
Berikan padanya belas kasihan
[Kerana] Negara ini telah menderita bagi semua dosanya
Yang lalu dan akan hadapan!

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Engkau membawa datuk moyang kami
Menaiki puncak-puncak Kárpát
Dengan bantuan-Mu suatu tanah air dimenangi
untuk anak-anak Bendeguz
di mana mengalirnya
sungai-sungai Tisza dan Duna
Keturunan wira kita Árpád
akan mekar dan berkembang.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Berikanlah kepada kami di padang Kouman
Engkau mematangkan gandum
[Yang tumbuh] di ladang-ladang anggur Tokaj
Engkau titiskan madu
Bendera kami Engkau tegakkan
Di benteng Turki liar
Dan balatentera Mátyás telah menimbusnya
kubu agung Vienna.

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Alas, but for our sins
Anger gathered in Your bosom
And You struck with Your lightning
From Your thundering clouds
Now the plundering Mongols' arrows
You swarmed over us
Then the Turks' slave yoke
We took upon our shoulders.

Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

How often came from the mouths
Of Osman's barbarian nation
Over the corpses of our defeated army
A victory song!
How often did your own son agress
My homeland, upon your breast,
And you became because of your own sons
Your own sons' funeral urn!

Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját e hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.

The fugitive hid, and towards him
The sword reached into his cave
Looking everywhere he could not find
His home in his homeland
Climbs the mountain, descends the valley
Sadness and despair his companions
Sea of blood beneath his feet
Ocean of flame above.

Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvák hő szeméből!

Castle stood, now a heap of stones
Happiness and joy fluttered,
Groans of death, weeping
Now sound in their place.
And Ah! Freedom does not bloom
From the blood of the dead,
Torturous slavery's tears fall
From the cold eyes of the orphans!

Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Written by: FERENC KÖLCSEY (1823)

Kasihanilah, O Tuhan, bagi Hungari
Yang dilambung badai bahaya
Hulurkan baginya panduanmu
Dilaut penderitaan
Yang telah lama dilanda malang
Berikan padanya kelegaan
Mereka telah menderita di atas semua dosa
Yang lalu dan yang akan datang!

Translated by: LASZLO KOROSSY (2003)





A magyar nép zivataros századaiból

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját e hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.

Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvák hő szeméből!

Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

(Cseke, 1823. jan. 22.)

Pautan luar[sunting | sunting sumber]